A kiürítési kormánybiztos rendeletére 1944 október 20-án este a tűzoltó gépkocsik és a lóvontatású szerek a gépkocsivezetőkkel és hajtókkal elhagyták a várost. Többségük a családot is magával vitte. Elindulásuk előtt ládába csomagolták az elődök féltve őrzött relikviáit és feltették az egyik gépkocsira. Bíró Áron parancsnoksága alatt indultak, de velük tartott a város polgármestere Nyíregyházy (Szohor) Pál is.
Hosszú és kalandos úton jutottak el Győr, majd Mosonmagyaróvár környékére, s 1945 elején Ausztriába a Linzen túli Berg községbe. A község fölött lévő erdőben volt egy barakktábor, melyet a linzi kibombázottaknak épí tettek, de végül is ide helyezték el a magyarországi tűzoltókat. A tábor egy hegyoldalon feküdt, a fákat kivágták, a lakóépületek földbe ásott „veremlakások” voltak, melyeket a kivágott fákkal és földdel fedtek be. A kijáratok a völgy felé néztek. Itt érték meg a háború végét is azzal a kellemetlen közjátékkal együtt, hogy az addig féltve őrzött, tökéletesen karbantartott, s a hazatérésre előkészített tűzoltószereket, gépkocsikat az amerikai hadsereg hadizsákmányként lefoglalta. A kincseket azonban nem adták át a tűzoltók, hanem hazatérésük előtt, 1945 szeptember végén Bíró Áron és Nyíregyházy Pál jelenlétében egy éjszaka a tábor egyik szemetesgödrének alján elásták, s fogadalmat tettek, hogy erről senkinek sem szólnak.
